A háttértárak nagy mennyiségű adat tárolására alkalmas ki- és bemeneti perifériák. A használaton kívüli programok és adatok tárolása mellett fontos szerepük van az adatarchiválásban, de például a számítógépes rendszerek biztonságos üzemvitele érdekében további háttértárakon helyezik el a rendszerek biztonsági másolatát is. Régebben papír alapú háttértárakat (lyukszalagot, lyukkártyát) használtak, mára azonban a mágneses, az optikai és az egyéb háttértárak az terjedtek el.
MÁGNESES HÁTTÉRTÁRAK
Hajlékonylemez
A hajlékonylemez (FD: Floppy Disk) kis mennyiségű adat tárolásának és szállításának viszonylag biztonságos és egyszerű eszköze. Használatához hajlékonylemezes-meghajtóra (FDD: Floppy Diskette) van szükség. Az információt egy mágnesezhető réteggel ellátott kör alakú lemezen tároljuk. A mágneslemezen az adatok koncentrikus gyűrűkön - sávokon (angolul track) - tárolódnak úgy, hogy az író-olvasó fejet a kiválasztott sávra állítva az információ leolvasható. A lemezt körcikkekre (szektorokra) osztjuk, amelyek a lemez legkisebb címezhető egységei. Egy sáv egy szektorában 512 bájtnyi adatot tárolhatunk. Napjainkban a 3,5"-os változatú, 1,44 MB tárolókapacitású, kétoldalas (DS: Double Sided), nagy sűrűségű (HD: High Density) lemezek a használatosak. Ezekben a lemezekben 80 sáv, sávonként 18 szektor található, adatátvitele 500Kbit/sec. Kapacitásához mérve a legdrágább háttértár.
A merevlemez kifejlesztésének célja egy, a hajlékonylemeznél nagyobb kapacitású és gyorsabb háttértár létrehozása volt. Átlagos tárolókapacitásuk napjainkban 80, 120, 160, 200 GB körül mozog. A merevlemez a számítógép belsejébe, fixen beépítve működik. Napjainkban léteznek külső merevlemezek is.
A nagy adatmennyiségek kezelését és hordozhatóságát a merevlemezek cseréjét lehetővé tevő, úgynevezett mobil rackekkel oldották meg. Ennek lényege, hogy a merevlemezt a számítógépbe épített, fiókra emlékeztető eszközbe szerelik be, melyet könnyen kicserélhetünk vagy magunkkal vihetünk.
A mágneses háttértárakat első használatuk előtt meg kell formáznunk. A formázás segítségével a háttértárat előkészítjük az adatok fogadására, és ellenőrizhetjük az adatterület épségét. A formázás során alakítjuk ki a lemez logikai szerkezetét (sávok, szektorok). Ezt a műveletet egyes háttértárak tartalmának teljes, visszaállíthatatlan törlésére is használhatjuk.
OPTIKAI HÁTTÉRTÁRAK
A CD-n tárolt információk típusától függően megkülönböztetünk audio, video és adathordozó CD-ket, az utóbbiakat CD-ROM-nak nevezzük. A CD-ROM a legismertebb optikai háttértár.
A DVD (Digital Video Disk) első pillantásra egy CD-re emlékeztet. A DVD-n maximálisan tárolható 18,8 GB adat azonban sokszorosan meghaladja a CD kapacitását. A DVD-t a kilencvenes évek közepén fejlesztették ki csúcsminőségű házimozirendszerek adathordozó eszközeként.
HÁTTÉRTÁRAK CSATOLÁSI RENDSZEREI
A háttértárak rendszerhez való csatolására két fő szabvány terjedt el: az IDE (Integrated Drive Electronics) - más néven ATA (Advanced Technology Attachment) - és az SCSI (Small Computer System Interface). Ezek a szabványok határozzák meg a háttértárak és
ADATVESZTÉS ELLENI VÉDELEM
A váratlan áramkimaradás, illetve áramingadozás okozta adatvesztések esélyét szünetmentes áramforrás, más néven UPS (Uninterruptible Power Supply) beiktatásával csökkenthetjük.