Címlap Hírek Fá( zó )s kérdések

Fá( zó )s kérdések

E-mail Nyomtatás PDF
Avagy amit a tűzifáról és a  tűzifavásárlásról tudni érdemes…. A napokban olvastam a Dalerd Zrt. Tájékoztatási Központjának információs lapjában Vid Katalin tollából, az alábbiakat Úgy gondoltam érdemes azon olvasók számára is eljuttatni, akik esetleg nem jutnak hozzá az ERDŐJÁRÓ decemberi példányához. Ahogyan közeledett a hűvösebb idő, egyre több ismerősöm faggatott: hol, kitől, milyen fajta fát, milyen kiszerelésben és felkészítettségben vegyen a hideg téli napokra.
 A beszélgetésekből számomra egyértelművé lett, hogy a piac nagyon sokrétű, számtalan szereplővel, sokféle árral és minőséggel, emiatt nagyon nehéz helyzetben van a vásárló, aki jó minőséget szeretne vásárolni [persze az eladó is, aki jó minőséget szeretne eladni].
 
Úgy gondoltam, néhány gondolattal segítem a tájékozódást tűzifa ügyben.
Kezdjük talán az alapoknál: mi is a tűzifa? Tűzifa bármely fafaj ipari célokra nem alkalmas része [a tuskótól a törzsön át a rőzséig], amely mérete vagy minősége miatt csak tüzelésre értékesíthető. Mérete alapján vastag (1 m hosszú és 5 cm-nél vastagabb átmérőjű) illetve vékony (1 m hosszú és 5 cm-nél vékonyabb átmérőjű) lehet. 
A hazai tűzifakínálatot elsősorban az ország faállományának összetétele határozza meg: a piacot elsősorban a tölgyfélék, a cser, az akác, a bükk valamint a gyertyán uralja.
A télire való kiválasztásakor először is célszerű végiggondolnunk, hogy hol, miben és hogyan szeretnénk fűteni. „Látványtüzeléshez” (pl. bizonyos kandallók) szinte bármilyen fa megfelelő, de igazi fűtéshez [pl. cserépkályhák, kazánok] már tanácsos kicsit közelebbről megismerni a különböző fafajok tulajdonságait.
Vegyük tehát számba a fűtés szempontjából a leggyakoribb fafajokat! A puhafák [pl. nyarak, füzek] és a fenyőfélék tüzelésre kevésbé használhatók, mivel gyorsan ellobbannak, s csak állandó táplálás mellett lehet velük a tüzet fenntartani, azonban jól kiszárítva gyújtósnak kiválóan használhatók. A keményfák [cser, tölgyek, akác, bükk, gyertyán] viszont a komolyabb hidegben sem hagynak bennünket cserben. [Milyen érdekes épp itt, ebben a szövegkörnyezetben a „cserben hagy” szólásunk!...] Legtöbbjük sokáig tartja a parazsat, így hosszú időn át meleget ad, s számunkra épp ez a legfontosabb: az égő fa minél hosszabb ideig melegítsen. Érdemes tehát megvizsgálnunk a fafajokat fűtőértékük alapján is. A legmagasabb [légszáraz fára vonatkoztatott] fűtőértéke a nyírfának van, őt a cser, a tölgyek, a bükk, a gyertyán, az akác, majd a kőris, a juhar és a szil követi. A cser fája nehéz, lassan száradó, de jól hasítható. Kiváló tüzelőanyag. Nagy parazsat tart, és magas fűtőértéke van. A gyertyán fája tömör, kemény, hosszan tartó parazsa miatt kényelmes vele fűteni. A tölgyek közepesen nehéz fájuk ellenére könnyen hasíthatók, jó tüzelőberendezésben sokáig tartják a hőt. Az akác tartós, kemény, nehezen hasítható fája még vizesen is könnyen meggyújtható, s szép lánggal ég, ezért nagyon közkedvelt tüzelőanyag. Parazsa azonban viszonylag hamar átesik a rostélyon. A bükkfülledésre [gombásodásra] hajlamos, megvásárlásakor gondoskodni kell a gyors kiszárításáról. A gyertyánnal együtt előnye, hogy szikrázás, pattogás nélkül ég, ezért használata különösen az üvegajtó nélküli kandallók fűtésénél előnyös.
A céljainknak, körülményeinknek megfelelő fafaj kiválasztásán túl egyet azonban nem szabad elfelejtenünk! A fa fűtőértéke nem csak a fa fajtájától, korától, a vágási idejétől függ! Égetésekor nedvességtartalmának van a legnagyobb, szinte döntő szerepe! A frissen kitermelt, zöld, ún. élőnedves fa tömegének közel felét ugyanis a víz adja, s ha túl sok a fában a víz, akkor fafajtól függetlenül nagyon lecsökken a tüzelés hatékonysága. Az égés során a fából elpárolgó víz ugyanis hőt von el, így a fából elgőzölögtetett víz nagy energiát, emészt fel, s ez komoly energiaveszteséget jelent. A száraz fával való fűtés átlagos hatásfoka 75%, ezzel szemben ugyanez vizes fával kb. 45% körüli. Számításaink szerint az, aki vizes fával fűt, két év alatt egy harmadik szezon fűtését is kifizeti. Ráadásul az égéstérből a tökéletlen égés következtében értékes alkotóelemek párolognak el, s fontos fagázok a kéményen át távoznak, melyek így ráadásul még a kéményt és a fűtőberendezést is tönkre tehetik.
Egyéves szakszerű, megfelelően szellőztetett szárítás után a víztartalom még mindig 15-20%, de ekkor már légszáraz, fűtésre alkalmas fáról beszélünk. A fa higroszkopikus szerkezete miatt folyamatosan „dolgozik”, a levegő természetes páratartalmából vizet tud felvenni, ezért a légszáraz fa víztartalma az őszi időszakban ismét 20% fölötti értékre növekszik, emiatt érdemes a fát közvetlenül tüzelés előtt a belső térben előszárítani. 
Ejtsünk néhány szót a mértékegységekről is! Azt hiszem, mindenképpen érdemes foglalkoznunk a témával, hiszen nap mint nap hallani, hogy itt is, ott is becsapták a vevőket az [elsősorban alkalmi] tűzifaárusok. 
Kétféle módon tudunk üzletet kötni: vagy súlyra vásárolunk vagy térfogatra. A súlyra [általában mázsára] vásárolt tűzifa mennyisége viszonylag könnyen kontrollálható: egy egyszerű méréssel le tudjuk ellenőrizni a kiszállított anyag mennyiségét [bár hitelesített mérleg kevés helyen található]. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ebben az esetben megvásároljuk azt a vízmennyiséget is, amit később ki kell szárítanunk a felhasználás előtt, ráadásul nem árt odafigyelni, mert előfordulhat, hogy az eladó némi „nedvesítéssel” próbálja az áru súlyát növelni. 
A térfogatra vásárolt fával a szárítási veszteséget egy csapásra kiküszöbölhetjük, ebben az esetben viszont a mértékegységek közötti  
zűrzavar, valamint az ellenőrzés nehézkessége miatt kell jobban odafigyelnünk. A napi gyakorlatban a m3 [köbméter] fogalmát többféleképpen is értelmezik. Félreértésre az adhat okot, hogy egyesek úgymond „normál űrméter”-ben gondolkoznak, azaz 1m x 1m x 1m-es egységben mérnek, az erdészetek azonban az úgynevezett „tömör vagy erdei m3”-es, azaz 1m x 1m x 1,7 m-es rakatokban [sarangokban] veszik számba a tűzifát. A sarangokat mérési-tapasztalati eredmények alapján rakják 1,7 m magasra. A sarangokba rakott faválasztékok ugyanis nem töltik ki teljesen a rendelkezésükre álló helyet, hiszen az egyes fadarabok között hézagok, rések vannak, s ezt figyelembe véve állapították meg a mértékegységet. Ne feledjük! A mennyiséget befolyásolja a térfogatra vásárolt faanyag feldolgozottsága is: nem mindegy, hogy méteres, kuglizott [darabolt] vagy hasogatott anyagot veszünk-e számba!
Vásárlás előtt tehát nem árt pontosítani a mértékeket, s tisztázni az ellenőrzés [pl. a rakat megtekintése a kiszállítás előtt, vagy mérhető rakatba rendezése a kiszállítási helyen stb.], a szállítás, rakodás módját [össze-vissza dobálva töredék annyi fa fér fel a teherautóra, mint szépen felrakva, a széleken kirakva. Ez a különbség a méteresre vágott fánál mindenkinek feltűnik, a hasogatott fánál már szinte senkinek], mert amikor az udvarunkra ömlesztették a megvásárolt anyagot, már nehezen tudjuk ellenőrizni a mennyiséget, s bizony egy-egy nagyobb tételnél komoly veszteségünk is lehet! 
A kiszállított mennyiség ellenőrzése kapcsán gyakran felvetődik a kérdés: hány mázsa tűzifa van egy m3-ben? Erre pontos választ nem lehet adni, ui. a térfogategység-súlya minden fának természetesen más és más, így egy m3 fának a súlya is változó, s még akkor nem vettük számba az adott anyag nedvességtartalmát sem. [A gyakorlati tapasztalatok alapján esetleges, hozzávetőleges adatok azonban léteznek: pl. 1 erdei m3 cser kb. 11-13 q, tölgy 10-12 q, akác 8-10 q, nemes nyár 6-8 q súlyú lehet.]
A fentiek ismeretében talán senki sem fog vitatkozni velem abban, hogy tűzifavásárlás előtt a csalódások és a komolyabb anyagi veszteségek elkerülése érdekében érdemes alaposan utánajárni és leinformálni, hogy kitől, mit, s milyen minőségben vásárolunk.
 
Néhány jó tanács: 
 
A legkésőbb nyáron beszerzett, a végfelhasználás nagyságára összeaprított, "konyhakész" tűzifát jól szellőző, széljárta, fedett helyen tároljuk! Így a fűtési szezon kezdetére biztosan kiszárad. 
 
A tűzifa száradásánál fontos a légmozgás, a darabolási hosszméret, és a száradás ideje. 6-8 hónap alatt a darabolt fa kiszárad, jól tüzelhetővé lesz. 
 
Minden tűzifára igaz, hogy nem szabad fóliával légmentesen letakarni, mert nem szellőzik, s emiatt bepenészedhet.
 
Amennyiben mégis későn sikerül csak fához jutni, érdemes egy-két napi hasogatott fát a kályha közelébe, a kazán fölé, stb. rakni, hogy mire a kályhába kerül, nagyjából kiszáradjon.
 
A nagyon vastag fadarabok lassan, senyvedve égnek; nem tudjuk belőlük kinyerni az energiát. 
 
A túl vékony fadarabok azonban nagyon gyorsan ellobbannak, emiatt nem tudjuk hasznosítani a hirtelen felszabaduló hőt.
 
Barátságos melegre fűtött otthont mindenkinek!
 
 
                                                       Sipos György erdész
LAST_UPDATED2  

Napi vicc


Adó 1%,  Adó1%, adóegyszázalék, egyszázalék
A site hozzáadása a KedvencekhezAz oldal hozzáadása a KedvencekhezOldal megosztásaOldal elküldése emailkéntOldal nyomtatásaOldal mentése PDF fájlként
Back to Top

NETre KÉSZ-2008

A program a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával, az eMagyarország Program keretében valósult meg. 

Googe kereső

Google

Események



 okt   November   dec

HKSCPSV
   1  2  3
  4  5  6  7  8  910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Julianna Walker Willis Technology

Szavazások

Hogy tetszik Önnek az új designe?