A két és fél hónapja várossá lett Sándorfalva lakói – dacára a borongós idonek – az idén is vidáman ünnepelték templomuk búcsúját. A Szabadság téri felújított közpark a gyerekek számára egy napra ismét a játék és a szórakozás paradicsomává változott. Az idén városi rangra emelt Sándorfalva búcsújának napján, reggel kilenckor még kihaltak az utcák. Nem csoda, hiszen az elmúlt hetek verofénye után borongós, huvös napra ébredtek a dél-alföldiek. Délelott úgy tunt, túlkínálat van forgókból és dodzsemekbol, de ebéd utánra benépesült a sportpályával szemközti terület. Az árusoknál a választék széles: a ruházati cikkektol a cukorkák tömegén át az ülo Buddháig és a szentképig minden kapható, ami a mindennapi élethez elengedhetetlen. A sándorfalviak kivethették horgukat a lila plüssmackóra és célba lohettek tangabugyira kétszázért. Sikoly-álarcokat lengetett a huvös, oszies szél.
Igazi falusi búcsú ez – a városban...
Délutánra a kocsmában fellendült a forgalom, egyre többször hangzott el az „Iszol még valamit?!" rikkantás, egy úr szabályos nekifutásból ült fel a bárszékre.
Szabados Mátyás és neje Ópusztaszerrol minden évben eljön ide ebbol az alkalomból. Mindketten jóérzéssel emlékeznek vissza gyermekkorukra, amikor még a fotéren, a templom mellett volt a kirakodóvásár. Szerintük a jó búcsú záloga akkor is, most is: a jó ido. Az idos Gábor Erzsébet Tordáról érkezett – balástyai barátnojével. Ok nagy búcsújárók, többfelé megfordultak már az országban. Vásárfiát keresgéltek. Régen, amikor mezítláb futkároztak a vásárban, egy 20 filléres holminak is nagyon örültek, most viszont sokkal nehezebb és költségesebb kielégíteni az unokák igényeit.
Tíz éve költözött ki Szegedrol Sándorfalvára Sziveri Ferenc és felesége, akik – bevallásuk szerint – túlságosan városiak maradtak ahhoz, hogy a búcsú hagyományait megtartsák. A vásárba két gyermekük kedvéért jöttek ki, akik vidáman forgóztak az egyik körhintán. Kovács József a családjával Kiskunhalasról érkezett a sándorfalvi rokonokhoz, akik birkapörkölttel és húslevessel várták oket. Szerintük a búcsú inkább a falvak ünnepe, de azzal, hogy Sándorfalva város lett, nem fognak mindjárt felhokarcolók épülni a központban. A búcsúra szükség van és ez így van jól.
Fazekas Gábor
Igazi falusi búcsú ez – a városban...
Délutánra a kocsmában fellendült a forgalom, egyre többször hangzott el az „Iszol még valamit?!" rikkantás, egy úr szabályos nekifutásból ült fel a bárszékre.
Szabados Mátyás és neje Ópusztaszerrol minden évben eljön ide ebbol az alkalomból. Mindketten jóérzéssel emlékeznek vissza gyermekkorukra, amikor még a fotéren, a templom mellett volt a kirakodóvásár. Szerintük a jó búcsú záloga akkor is, most is: a jó ido. Az idos Gábor Erzsébet Tordáról érkezett – balástyai barátnojével. Ok nagy búcsújárók, többfelé megfordultak már az országban. Vásárfiát keresgéltek. Régen, amikor mezítláb futkároztak a vásárban, egy 20 filléres holminak is nagyon örültek, most viszont sokkal nehezebb és költségesebb kielégíteni az unokák igényeit.
Tíz éve költözött ki Szegedrol Sándorfalvára Sziveri Ferenc és felesége, akik – bevallásuk szerint – túlságosan városiak maradtak ahhoz, hogy a búcsú hagyományait megtartsák. A vásárba két gyermekük kedvéért jöttek ki, akik vidáman forgóztak az egyik körhintán. Kovács József a családjával Kiskunhalasról érkezett a sándorfalvi rokonokhoz, akik birkapörkölttel és húslevessel várták oket. Szerintük a búcsú inkább a falvak ünnepe, de azzal, hogy Sándorfalva város lett, nem fognak mindjárt felhokarcolók épülni a központban. A búcsúra szükség van és ez így van jól.
Fazekas Gábor
Forrás: Délmagyarország
